Zoe
Darrent miután sikerült elküldenem, becsaptam az ajtót és készülődni kezdtem. Ahoz képest, hogy úgy volt dolga van, egészen ráért. Gyorsan lezuhanyoztam, majd hajamat begöndörítettem, felkentem egy kis sminket és a ruhás szekrény elé léptem. A legjobb része a készülődésnek az biztos. Kár, hogy nekem ez legalább egy órát vett igénybe. Egy rózsaszín ruhát vágtam a sarokba, mikor meglátta Jesse-t kisétálni a szobájából. Minden jel arra mutatott, hogy most kelt fel, hiszen hangja rekedtes volt, és szemeit törölgette, miközben nagyot ásított.
- Nem hagy aludni - panaszkodott, majd durcásan neki dőlt az ajtónak.
- Becca felkelt? - kérdeztem, majd ijedten vettem le magamról a magassarkút és indultam a gyerek szobába. Rebecca a kiságy szélébe kapaszkodott és egyre azt hajtogatta, hogy már nem álmos és ki akar jönni. Bárhogy nézzük, a lányom már három éves, míg Jesse hat. Mennyire régen is volt, hogy megszülettek és Jesse még pici baba volt. És egy percet nem öregedtem. Hihetetlen. Nem úgy mint Sebastian. Furcsa ez így, mindenkinek.
- Jesse, nyisd ki az ajtót - mondtam neki, majd magamra kaptam kék köntösömet és Rebeccát gyorsan felöltöztettem. Nate itt van, Én nem állok sehogy, Sebastian meg tíz percen belül ideér. Nem is baj, legalább látja a gyerekeit.
- Szia Nate, köszi, hogy vigyázol rájuk - nyomtam egy puszit bátyám arcára, majd kislányomat a kezébe nyomtam és rájuk csuktam az ajtót.
Visszatértem az öltözködéshez. Végül, egy fekete, fűzős, pánt nélküli felsőt vettem fel, mely mélyen dekoltált volt. De mondhatjuk, hogy az elejéről egy tíz centis anyag darabot kivágtak és csak néhány cérna szál fűzte össze. Alulra egy rikító pink színű, rövid, csipkés szoknyát vettem fel ugyan ilyen színű, magassarkút, majd éppen a tükörben nézegettem magam, ahogy megérkezett Sebastian.
- Darrennek dolga volt, és azt mondta csak holnap érkezik, addigra viszont itthon leszek - mondtam neki nyugodtan, majd ahogy elém sétált, átfontam karjaimat a nyakán, és közel bújtam hozzá. - Legközelebb ha szeretnéd megmondom neki, hogy a Te társaságodban megyek - vigyorogtam bele csókunkba. - Én is - mondtam kéjesen, de ahogy kezei lejjebb vándoroltak, eltoltam magamtól és a gyerek szobába mentem. Adtam a gyerekeknek egy egy puszit, majd Sebastianhoz léptem és húztam, hogy induljunk.
- Nathaniel vigyázz rájuk, nem lesz semmi bajuk. Hányszor hagytuk már itt őket? Sokszor. Nem az első alkalom kibírják - mondtam nyugtatóan Sebnek, majd adtam egy apró csókot ajkára, és hopponáltunk a közeli szórakozó helyre.
Darrent miután sikerült elküldenem, becsaptam az ajtót és készülődni kezdtem. Ahoz képest, hogy úgy volt dolga van, egészen ráért. Gyorsan lezuhanyoztam, majd hajamat begöndörítettem, felkentem egy kis sminket és a ruhás szekrény elé léptem. A legjobb része a készülődésnek az biztos. Kár, hogy nekem ez legalább egy órát vett igénybe. Egy rózsaszín ruhát vágtam a sarokba, mikor meglátta Jesse-t kisétálni a szobájából. Minden jel arra mutatott, hogy most kelt fel, hiszen hangja rekedtes volt, és szemeit törölgette, miközben nagyot ásított.
- Nem hagy aludni - panaszkodott, majd durcásan neki dőlt az ajtónak.
- Becca felkelt? - kérdeztem, majd ijedten vettem le magamról a magassarkút és indultam a gyerek szobába. Rebecca a kiságy szélébe kapaszkodott és egyre azt hajtogatta, hogy már nem álmos és ki akar jönni. Bárhogy nézzük, a lányom már három éves, míg Jesse hat. Mennyire régen is volt, hogy megszülettek és Jesse még pici baba volt. És egy percet nem öregedtem. Hihetetlen. Nem úgy mint Sebastian. Furcsa ez így, mindenkinek.
- Jesse, nyisd ki az ajtót - mondtam neki, majd magamra kaptam kék köntösömet és Rebeccát gyorsan felöltöztettem. Nate itt van, Én nem állok sehogy, Sebastian meg tíz percen belül ideér. Nem is baj, legalább látja a gyerekeit.
- Szia Nate, köszi, hogy vigyázol rájuk - nyomtam egy puszit bátyám arcára, majd kislányomat a kezébe nyomtam és rájuk csuktam az ajtót.
Visszatértem az öltözködéshez. Végül, egy fekete, fűzős, pánt nélküli felsőt vettem fel, mely mélyen dekoltált volt. De mondhatjuk, hogy az elejéről egy tíz centis anyag darabot kivágtak és csak néhány cérna szál fűzte össze. Alulra egy rikító pink színű, rövid, csipkés szoknyát vettem fel ugyan ilyen színű, magassarkút, majd éppen a tükörben nézegettem magam, ahogy megérkezett Sebastian.
- Darrennek dolga volt, és azt mondta csak holnap érkezik, addigra viszont itthon leszek - mondtam neki nyugodtan, majd ahogy elém sétált, átfontam karjaimat a nyakán, és közel bújtam hozzá. - Legközelebb ha szeretnéd megmondom neki, hogy a Te társaságodban megyek - vigyorogtam bele csókunkba. - Én is - mondtam kéjesen, de ahogy kezei lejjebb vándoroltak, eltoltam magamtól és a gyerek szobába mentem. Adtam a gyerekeknek egy egy puszit, majd Sebastianhoz léptem és húztam, hogy induljunk.
- Nathaniel vigyázz rájuk, nem lesz semmi bajuk. Hányszor hagytuk már itt őket? Sokszor. Nem az első alkalom kibírják - mondtam nyugtatóan Sebnek, majd adtam egy apró csókot ajkára, és hopponáltunk a közeli szórakozó helyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése